marvanymenyasszony

 

Árpi
Pikács Árpád - chef
 

 

Flight Catering


Üzletágunk 2015-ben alakult meg a Gastland Csoport legifjabb tagjaként, azzal a céllal, hogy korszerű technológiák alkalmazásával, a nemzetközi minőségi követelményeinek is megfelelő catering szolgáltatást nyújtson. A legmodernebb svájci- német technológiával felszerelt üzemünkben, munkatársaink számára örömteli feladatot jelent a légitársaságok – megújuló, komplex igényeit szem előtt tartó- catering kiszolgálása.

Pikács Árpád, 27 éves

Kedves Árpi! Nagy váltás történt az életedben, nemrég tértél haza Angliából és a Flight Cateringnél kezdtél el dolgozni. Miért döntöttél úgy, hogy ideje váltani?

A Gastland Flight Catering hívószavára érkeztem haza. Úgy gondoltam ideje, hogy a levegőben is kiteljesedjek, ott is kóstolhassák az ételeimet.

3 hónapja még Angliában magánvállalkozóként alkottam, mint szabadúszó séf, privát szakács. Privát családi rendezvényekre, esküvőkre készítettem ételeket, de sokszor maguk az éttermek kerültek bajba és igényeltek egy további szakácsot.

Kezdetben, hogy indultál el?

Amikor kiérkeztem, a Best Western Red Lion-nál kis szakácsként kezdtem. Pár hónap után a Hilton szekcióvezető szakácsaként dolgoztam, mikor ajánlatot kaptam az előzőtől, mint sous séf. Rá két hónapra már én vezettem a konyhát. Amikor a vezérigazgató elment, őt követve egy tengerparti szálloda konyháját vezettem, utána lettem szabadúszó. Nagyon intenzív és izgalmas időszaka volt ez az életemnek, de most ugyanilyen izgatottsággal fordulok az itthoni munkám felé.

 

Hogy telik egy átlagos napod?

4-kor kelek, vagyis aktuális napkezdéstől 2 órával korábban. 6-7-re végzek a reggeli teendőimmel. 10-12 órákat dolgozom, de többnyire még ezután is bent maradok. Csapatot szeretnék építeni, az egész rendszert átlátni, folyamatos termékfejlesztést és minőségfejlesztést.

 

Emellett van időd pihenni is?

Szakácsként nehéz kikapcsolódni. De biztos vagyok benne, hogy ezt kivétel nélkül minden szakács elmondta az interjú során. Illetve azt is, hogy ezt a szakmát csak szenvedélyből lehet csinálni, és ezért nem érzi áldozatnak az ember.

 

Social media-n nagyon aktív vagy, egyre több a követőd és videóblogokat is felvesztek.

Igen, haladni kell a korral, és ez majd nem a jövő, hanem a jelenünk. Élharcosa vagyok a videóblogoknak, a facebookon pedig az Árpád Pikács Reform Kitchen néven találtok meg.

Mik a célkitűzések?

Bízom benne, hogy mindig képes leszek megújulni. Ebben a szakmában nincs vég, annyiféle a vendéglátás. Repülő, hajó, vonat. Jó séfekre mindig szükség lesz Mindig teljes lelkesedéssel és maximális erőbedobással viszem előre az adott konyhát, amiben dolgozom. Másképp nekem nem is menne.

 

Te hogyan képzed magad?

A szakmai tudásomra egyértelműen az Angliában töltött éveim voltak a legátformálóbb hatással. Azóta fórumokon keresztül, képzéseken, az aktuális trendeknek megfelelően. A megújulás nagyon fontos. A kornak megfelelő szakemberekkel tartom a kapcsolatot.

 

Elég szélsőséges véleményed van a magyar gasztronómiáról, megosztanád velünk?

Egy szóval: unalmas. Nem tartják a lépést a korral, legtöbb helyen szocreál hidegtálak vannak, még mindig. Az anyagbeszerzés sem annyira egyszerű. Mindent olyan elmaradottan akarunk csinálni, nehezen vesszük a megújulást és az akadályokat.  Ez igaz a szakács munkásrétegre és a fogyasztói társadalomra is. Egyszerűek az igényeink, csak azok figyelnek kiemelten az étkezésükre, akik épp diétáznak vagy van diatetikusuk. Itthon még mindig azokat készítjük, amit a nagymama is főzött. Külföldön pont ellentétes a mottó, a tradícióhoz nem nyúlhatsz hozzá, találj ki új ételeket. A vendég felé viszont abszolút rugalmasság lenne az elvárt. A napokban egy számomra kedves éttermet látogattunk meg a barátommal, ahol a séf megtagadta a ház burgerének módosítását. Nem értem az üzletpolitikát.

 

Ezek után félve kérdezem meg, hogy van-e olyan hazai séf, aki inspiráció számodra?

Igen, van, Dömök Zsolt munkásságát mindig buzgón és szívesen követem.

Külföldiek közül Gordon Ramseyt és Marco Pierre Whiteot említeném.

 

Nálunk nem érezhetőek a nyugati hullámok?

Nem hiszem, most is a szocializmus ételeit esszük.

Ha nem fejlődünk, ha a megújulásra képes fiatalokat lehurrogjuk, ez lesz 20 év múlva is.

Vegyük a sous vide húsok esetét. Nem befogadóak az emberek, az esküvőmön ki se mertük írni, hogy sous vide húsokat tálalnak. Viszont így, hogy nem tudták, mindenkinek nagyon ízlett.

 

Angliában más a helyzet?

Olyan, hogy angol gasztronómia nincs, különböző kultúrák keverednek. Ennél fogva nagyon nyitott és sokszínű. Pankó csirke, muszaka és egyéb multikulturális ételek is megférnek egy étlapon.

 

Mit üzensz a fiatalabb generációknak?

Szedjétek össze magatokat! ?

A kitartás kifizetődő. És rend a lelke mindennek.

 

Radnai Dea